A Barátok közt című szappanopera rajongóinak egyik első számú kedvence Miklós, a kemény, talpraesett üzletember. Megformálóját, Szőke Zoltán színművészt szerepéről és magánéletéről kérdeztük.

- Úgy tudom, a szereplőgárda azon csoportjához tartozik, akik eredeti mesterségüket tekintve színpadi művészek. Hogyan csöppent a Barátok köztbe? - Délvidéki származású vagyok, s régóta vágytam rá, hogy anyanyelvemen gyakorolhassam a mesterséget. A főiskola elvégzése után ismerkedtem meg még odakint a Zalaegerszegi Színház igazgatójával, aki meghívott a társulatába. Zalaegerszegen hét szép évadot töltöttem el, amikor is beválogattak a sorozatba. Ez azonban nem megcsömörlésből vagy megunásból való váltás volt, hanem vonzott az új, az ismeretlen varázsa. Persze benne volt a pakliban, hogy a dolog nem úgy sül el, ahogy terveztem, de vállaltam a kockázatot. Hál' Istennek sikerült. - A hazai színészek nem éppen a legnagyobb elismerés hangján szólnak egy szappanopera szereplőiről... - Tudom, de ennek nem feltétlenül szakmai alapja van. Ha az országban mondjuk párhuzamosan létezne tíz kereskedelmi adó saját szappanoperával, akkor nem húsz, hanem kétszáz stabil szerep volna, plusz sorozatonként ötven-hatvan epizodista. Ebben az esetben a jelenleg acsarkodó művészek valószínűleg éppen játszanának valamelyikben. Itt ugyanis nagyon sokszor az irigység játszik szerepet - ritka lehetőség egy színésznek, hogy folyamatosan megmutathatja magát, kipróbálhatja ezt az egészen más világot is. Egyébként nincs bennem dac vagy bizonyítási vágy ez ügyben: szeretem csinálni, a nézők is szeretik - ez a legfontosabb. - A filmbéli Miklós rendkívül magabiztos, kemény, mégis érző szívű figura. Mennyire hasonlít Szőke Zoltánra? - Hasonlít. A válogatáson eleve olyan szereplőket kerestek, akiknek a személyiségjegyei valamelyest lefedik a megformált karakterét. Mégsem vagyunk azonosak. Nagy örömömre, úgy veszem észre, a nézők szeretik Miklóst, ezzel kapcsolatban még sosem volt kellemetlen élményem. Egyébként maximálisan vállalom őt, de ez akkor is ugyanígy lenne, ha például Othellót alakítanám a színpadon. Egy színész attól színész, hogy a rábízott szerepet hitelesen formálja meg. - Mennyi idejét veszi igénybe a forgatás? Hogyan telik egy átlagos napja? - Olyan nekem nincs. Minden napom másmilyen, és szándékosan, mert kerülöm a monotóniát. Szeretem, ha az történik, amit én akarok, és fojtogatónak érzem a kényszert. Ha hétfő reggeltől péntek estig tartana a forgatás, hamar elmenekülnék a rabszolgamunkából. Ezen a héten pl. kizárólag ma forgattam, legközelebb majd csak jövő kedden - a fennmaradó időmmel pedig szabadon gazdálkodom. - Mesélne egy kicsit a családjáról? - Órákig tudnék anekdotázni róluk. Imádom őket. Zoltán fiam hétéves, Bence hat. A kis Zotyó nagyon jó képességű gyerek, minden érdekli, hihetetlen kézügyessége van, önálló elképzelése a dolgokról. Szeretném, ha mindketten kreatív, talpraesett emberekké fejlődnének. Közöttünk inkább haveri, mint szülő-gyermek viszony van - maximálisan őszinték vagyunk egymáshoz. - Nincsenek tabutémák? - Megpróbáltam felkészülni mindazon kérdésekből, amikből egy gondos atya felkészülhet - ötvenszázalékos sikert arattam. El tudtam magyarázni nekik, hogyan születik a kisbaba, de sajnos az már kifogott rajtam, hogy "Apa, ezt a file-t hogy kell átmásolni MS-DOS-ból?". Én ugyanis sokáig úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy kihúztam a falból a zsinórt.